Kiss Csenge Kata
molekuláris bionika mérnöki BSc

Ha erős szélben vitorlázunk, a hajó igencsak képes megdőlni.  Abban az esetben, amikor az egyensúlyt nem tudjuk megtartani, nem teljesen idegen az az opció tehát, hogy beleborulunk a vízbe. Van is egy mondás a versenyvitorlázók közt, miszerint az nyeri a versenyt, aki a legkevesebbszer borul.

Szél hatására a hajóra kifejtett húzóerő nagyban függ a (szélre) merőleges vitorlafelület nagyságától.  Amennyiben megdől a vitorlás, csak a függőleges felület lesz hatásos, így tehát a húzóerő a dőlésszög cos-ával változik.

Köztudott, hogy a szimmetrikus aerodinamikájú testek ellenállása menet közben kisebb, mint az aszimmetrikusoké. Ha a hajó megdől, a vízben lévő része aszimmetrikussá válik. Emiatt lassul a hajónk sebessége (fékezőerő nő).

A vízbe merülő nagy felületű tőkesúlyra eső ellenállás megakadályozza, hogy a hajó oldalra dőljön.

Ha érzékeljük, hogy dől a hajó, a legénység a saját testsúlyának ellennyomatékát felhasználva kiülheti a vitorlást. Egyszemélyes hajózáskor igaz az, hogy minél messzebb esik az emberünk súlypontja a hajótól, annál eredményesebb a kiülés. Némelyik hajó árbocához drótkötelek vannak rögzítve, végén az úgynevezett trapéz, amibe be tudja akasztani a mannschaft a mellényének hevederét, majd belekapaszkodva, kiállhat a hajó szélére. Másik módja a trapézolásnak az, hogy a mannschaft belekapaszkodik a trapézba és kiülés közben a lábát a schwertszekrénybe akasztva, úgymond felfekszik a víz fölé.

Borulásveszélyt jelenthet a vitorlák nem megfelelő beállítása is, például ha az optimális szögnél jobban behúzzuk. Ekkor rohamosan növekszik a döntőerő. Fontos itt megjegyezni, hogy az előbb említett helytelen beállítás nagyságrendileg nagyobb hiba, mint az, ha az optimálisnál jobban kiengedjük a vitorlákat.

Ha megtörtént a borulás, fontos, hogy a hajót fel is tudjuk állítani. Tőkesúlyos hajók nem, míg a Jolle-típusúak könnyedén fel tudnak borulni erős szélben.

Egyszemélyes Jollénál a vitorlázó kiáll a schwertre, megkapaszkodik a hajótestbe, és magára húzza azt. A súlyánál fogva visszabillen. Nem szabad hagyni, hogy lecápázzon a hajó. Ez azt jelenti, hogy a vitorla leér az aljzatig, beleszúródik az iszapba, esetleg el is görbül, innen már szerencsétlen esetben, esélytelen visszahozni egyenesbe a hajót. Ha szerencsésen visszaállítottuk a hajót, széllel szembe beállítjuk, beülünk a hajóba, kimerjük a vizet, ráhúzunk a großshottra, és már mehetünk is tovább.

Kétszemélyesnél az egyik személy elúszik gyorsan az árboc végééig és megtartja azt, hogy az előbb említett helyzet ne tudjon kialakulni. Másik személy pedig ugyanazt csinálja, mint az egyszemélyesnél. Majd bemászik a legénység hátul, vagy pedig a hajó két oldalán. Ezután már csak ki kell nyitni a ventileket, vagy kimerni a vizet, fővitorlára húzni, és indulás.

Célszerű az árbocelmerülés megelőzése végett egy felfújható, könnyű dolgot tenni a végére, hogy ne merüljön a víz alá.

A gyakorlatokra ilyen esetek miatt erősen ajánlott váltóruhát vinni, valamint már gumitalpú cipőben érkezni a vitorlás kikötőbe.