7.2.
 TISZAI ISMERETEK

            Ahogy a folyó kanyarog, a kanyarokban sohasem egyenletesen áramlik, hanem tehetelensége miatt a kanyar külső oldalán gyorsabban áramlik a víz, mint a belső oldalon. A belső oldalon lassabban áramlik, vagy áll a víz, sőt akár visszafelé folyik (limány). Ennek megfelelően ahol gyorsan áramlik a víz, ott kimélyíti a medret, ahol pedig lassan áramlik, ott lerakja az iszapot, ennek megfelelően sekély a meder. Ezért a kanyarulat belső oldalán mindig sekélyebb a víz, mint a külső oldalon. Adott esetben ez azt jelenti, ha vitorlázunk egy ilyen folyószakaszon, és cirkálnunk kell széllel szemben, akkor mindig figyelni kell, mert nem lehet egyenlő mértékben közel menni a parthoz.

            A sodorvonal tehát a meder kanyarulataival vándorol a partokhoz képest. A vízfelszínen úszó hordalék kiváló sodorvonal jelző.

            A folyó mindenkori sebessége egy adott ponton a meder lejtésének és a pillanatnyi vízhozamnak a függvénye. A Tisza átlagos sebessége kisvízkor 2-3 km/h, nagyvízkor 5-6 km/h az Alföldön. A sebességviszonyok megítéléséhez támpontul szolgál, hogy a Tisza medre Csongrád és Szeged közti 74 fkm-en csupán 3,18 métert lejt, ugyanakkor a Maros a Makótól mérhető 24 fkm-en 5,79 métert lejt.

            A Tisza ismeretével kapcsolatban alapvető fontosságú - vitorlázó szempontból - a mélységviszonyok ismerete. A vitorlás hajó a svertjével együtt lényegesen nagyobb merülésű, mint más sportcélú kishajók. Az általános vízrajzi ismereteknél elmondottakon túl a folyó hullámjárása jelzi a zátonyokat is. A zátony miatt hirtelen leszűkülő keresztmetszetben a víz hullámokat kelt. Ezek a felszínen sűrű, folyásra merőlegesen álló hullámalakot mutatnak.

            Vitorlázáskor a másik fontos szempont a hajó magassága, amit az árboc határoz meg. Figyelembe kell venni a hidak magasságát, és a vízparti fák ágainak belógását. A Tiszán leggyakrabban cirkálva kell vitorlázni, amikor igyekszünk a lehető legközelebb menni a parthoz, ilyenkor a legnagyobb a veszélye annak, hogy a belógó ágak a vitorlába, a kötélzetbe és az árbocba akadnak.

            Ismeretlen magasságú hidak alatti átvitorlázás előtt nem árt tájékozódni azok méreteiről. Erre szolgálnak a hajóvezetési útmutatók, amelyek ezen túl minden fontosabb hajózási akadály helyét feltüntetik.
            A folyók feletti magasságadatok mindig a helyi mérce 0 cm állásához mérve értendőek.
            Ahhoz, hogy ezt használni tudjuk, ismerni kell a folyamkilométer táblák telepítési elvét. A parton rendre megtalálhatók azok a fekete alapszínű táblák, amelyekre írt fehér számok a torkolattól való távolságot jelentik km-ben, a sodorvonalban mérve.

            A vitorlázáshoz elengedhetetlen a vízállás ismerete és értelmezése. A vízállásjelentésben mindig egy cm és egy % értéket adnak meg. A cm adat egy megegyezés szerinti 0-hoz van viszonyítva, amelyet telepítéskor határoznak meg (pl a szegedi vízmérce 0 cm-e a Balti tenger szintje felett 73,67 m-re van). A % pedig az eddig mért legmagasabb vízhez (100%) viszonyított telítettségi százalék. Túrázáskor a cm adatot figyeljük, mert bizonyos kikötőhelyek és partok csak bizonyos mélységnél közelíthetők meg. A vízállásjelentés közli a folyó apadó, vagy áradó stádiumát is. Az áradó víz mindig gyorsabban, az apadó mindig lassabban folyik. Vitorlázás szempontjából a magasabb vízállások a kedvezők, mivel az ártéri fák takarása kevésbé érvényesül. Legoptimálisabb ha a víz tetőzőtt és éppen elkezd apadni, mert ilyenkor folyása lassul, viszont elegendő vízfelület áll a vitorlázó rendelkezésére.

            Amióta a Tiszán megépültek a duzzasztógátak (Tiszalök, Kisköre, Újbecse), az éves vízjárás kisebb kilengéseket mutat. Az áradások általában nem haladják meg a szegedi vízmérce 6-700 cm-ét, és nyári-téli kisvízkor is van 150-200 cm ugyanott. Viszont az áradások időpontja nem olyan kiszámítható már, mint valaha, a nagyobb váratlan esőzések hamarabb megemelik a duzzasztókkal visszafogott vizet.

            Környezetvédelmi szempontból nem a legsikeresebb alkotások a síkvidéki duzzasztógátak, ugyanakkor vitathatatlan, hogy a vitorlássport számára sok helyen biztosítanak ideális feltételeket.
            Ennek megfelelően kicsit részletesebben kell e helyütt foglalkoznunk a kiskörei duzzasztóval és a mögötte kialakult Tisza-tóval. A hajózóút az egész Tiszán itt van legjobban kitűzve. A tározótó felületének csak töredéke nyílt víz, ahol vitorlázni is lehet -"hála" a feléből-harmadából végrehajtott beruházásnak. Még így is óriási -durván 8x6 km-es nyílt víz hullámzik Abádszalók előtt. Bár a helybéliek rablógazdálkodás-szerű idegenforgalom-szervezése nem kimondottan csábító, mégis érdemes -főleg nomád berendezkedésű- vitorlástábort szervezni ide, még addig a néhány évig, amíg a pénztelenség és hozzá nem értés mellett teljesen el nem iszaposodik. Az erőművet völgymenetben megközelítve sportcélú kishajóval a jobb parton, a 404 fkm-nél van kialakítva veszteglőhely. A hajózsilip a bal parton van. A zsilipet kísérő hosszú betonfal alvízi végén mindig erős keresztáramlásra, és örvénylő vízmozgásra kell számítani.
            Az alvízen számtalan horgász képez vitorlázók számára "hajózási akadályt", azonban ettől eltekintve, a délelőtti vízeresztést és turbina csúcsüzemet elkerülve nagyszerű vitorlázó terület van. Néhány száz méterrel lejjebb, a 401,6 fkm-nél áll a taskonyi híd, amelynek meglehetősen közel álló pillérei közt, mint valami lefolyón, sebesen ömlik át a folyó. A 79 m széles középső hídnyílást úgy kell megközelíteni, hogy pont középen, az egyenletes sodrásban haladjunk át alatta. Hegymenetben célszerűbb a bal parti hídnyílás alatt átmenni, partközelben. Itt se feledkezzünk meg a pillér melletti szívásról, és alatta a kormányzást megzavaró erős örvénylésről!

            A szegedi Tisza szakasz vonalismeretében vitorlázó szempontból az alábbiak a legfontosabbak:
-182-177,8 fkm; DNy-ÉK-i tájolású mederszakasz, viszonylag széles, bal parton alacsonyabb növényzettel. Ezért a délies szelek inkább; a nyugatias szelek kevésbé fújnak bele.
-177,8 fkm; Tápéi komp kötele.
-177,7-177 fkm; MAHART Hajójavító üzem előtti éles mederkanyar. Sodorvonal a bal parton, jobb parton gyakran nagy vízijárművek vesztegelnek. Nyugat felől a szélnek nyitott.
-176,9 fkm; Maros torok a bal parton. Alatta a szegedi mederszakasz legszélesebb része. Összefolyásnál zöld-piros gömb úszó alatt 100-150 m hosszú kövezés. Jobb parton régi telelő bejárata (erősen eliszaposodott), alatta kb. 100 m-re kövezés a víz alatt. Telelő bejárata dűzniként viselkedik az északias szelek számára.
-176,9-174,75 fkm; Ny-K tájolású mederszakasz, jobb parton 176,8-175,6-ig magas nyárfaerdő, utána alacsonyabb növényzet 175,5, valamint. 175 fkm-nél széles dűznivel az északias szelek számára. Bal parton végig alacsony fűzbokorerdő, alacsony vízállásnál felszínközelbe érő keresztgátakkal (kb. 3-500 m-enként).
-174,75 fkm; Szegeden az északi közúti híd 15,8 m magas, 100 m széles mederkapuval, bal parttól 30-40 m-re vízben álló pillérrel. A híd alatt és felett kb. 80-80 m széles dűznik a keleties és északias szél számára. Sodorvonal a hajózható hídnyílás jobb oldali harmadában. Jobb parttól kb. 10-15 m-ig kavicsos zátony, bal partnál nagyméretű betontömbök, és belőlük kiálló betonvasak a víz alá süllyedve kb. 10 m szélességben.
-174,75-173,6 fkm; szegedi kanyarulat, sodorvonal erősen a jobb partra húzódik. Bal parton az északi híd alatt, jobb parton szinte folyamatosan veszteglő úszóházak, felettük kb. 10-20 m-re már érezhető szívóhatással. Meder lefelé erősen szűkül 180 m-ről 80-90 m-re. Ezzel arányosan mélyül és a sodrás némileg gyorsul. 174,2 fkm-nél jobb parton épületek közti dűzni az ÉNy-i szélnek, 174 fkm-nél jobb parti széles dűzni a parti liget fái felett a nyugatias szeleknek. Vele szemben bal parton keskeny nyílás a parti nagy fák közt a D-DK-i szélnek.
-173,6 fkm; Szegedi közúti híd 14,3 m magas, 50 m széles hajózható mederkapuval
-173,6-171,2 fkm; D-É tájolású mederszakasz, viszonylag keskeny, magas part menti szélakadályokkal. 172,8-171 fkm-ig a bal parton "Malina" védmű. Itt növényzet nincs, teljes É-K-D-i félkörből szabad a szél számára.
-169,3 fkm; Jobb parton a Boszorkány szigeti medencés kikötő bejárata.
A medencés kikötő kb.650x200 m-es állóvizű, kiépitett partú öböl. Védgáton felül a szél akadálytalanul fúj a vízre.

AJÁNLOTT SZAKIRODALOM:
            Horváth - Tóth: Hajóvezetési Útmutató (Budapest, MAHART; 1991.)
            Mohr Miklós: Tisza szakasztérképek (Budapest, Kartográfia; )
            Albert András: Tisza Pilot I., II. (Szeged, kézirat; 1986, 1989.)