EGYHÁZI KRÓNIKA

Interjú dr. Gyulay Endre
Szeged-Csanád megyei püspökkel

– Hogyan készül az egyház a kétezredik év megünneplésére?

– Az egyház számára ez két irányt jelöl meg. Az egyik a kereszténység kétezer éves fennállása, a másik a magyar kereszténység ezer éve, benne természetesen a polgári rész a királyság és az ország megszervezésének ezeréves évfordulója. Különféle elképzeléseink vannak, egyrészt országosak, másrészt egyházmegyeiek. Az országos ismert, illetve ismertté válik: egy nagyszabású , katolikus nagygyűlés szervezése Budapesten a Népstadionban, a keresztény öntudat felfrissítése céljából. A Szent István napi körmenet még monumentálisabb lesz. Az egyházmegyei tervek még képlékeny állapotban vannak. Annyi bizonyos, hogy tavasszal nagy velencei zarándoklatot indítunk útnak, hiszen Szent Gellért – egyházmegyénk alapítója – velencei születésű. Legalább ötszáz főre számítok, lehet hogy ezt országos szinten is meghirdetjük, de maga a szervezés a helyi kereteken belül történik. Mivel az én egyházmegyémben található Ópusztaszer, Kiszombor, Óföldeák, ezekre a helyekre szintén zarándoklatot tervezek, hálaadás céljából. Szeretnénk feleleveníteni a fiatalok bevonásával a misztériumjátékok hagyományát. Az ünnepségeket összhangba akarjuk hozni az egyházi ünnepségekkel, hogy méltóan ünnepelhessük eme jeles évfordulót.

– Mi a szerepe az egyháznak a magyarságtudat kialakításában?

– A keresztény erkölcsöt nem lehet külön választani a nemzeti tudattól. Az előző negyven év kommunista elnyomása kilúgozta az emberek lelkéből a magyarságtudatot, ezzel együtt járt egy általános értékvesztés, hiszen ha sem a hit nem érték, sem a haza, csak én magam, mint egy felfújt hólyag akkor nincs miért áldozatot hozni, nincs miért élni.

– A fiatalok számára az egyház milyen válaszokat tud adni a társadalmi kihívásokra?

– Látni kell, hogy a katolikus egyház nem ölel fel mindenkit, hiszen nem egy népvallásról van szó, ha az ország nagyobb része katolikus is, ezért nem tudok olyan tervről beszélni, hogy minden egyes fiatalt megtudunk győzni. Sajnos a középiskolásokkal – akik a legveszélyeztetebbek – nincs igazi kapcsolatunk, bár történnek próbálkozások: például mentálhigénés tanácsadás, keresztény kisközösség, irodalmi klubok szervezése, ifjúsági irodák szervezése. Természetesen nagyobb társadalmi összefogás szükséges, az egyház önmagában nem oldhatja meg a fiatalokkal kapcsolatos problémákat. A szekták felé túl sok tennivalónk nincsen, bár szükséges ezeknek a szektáknak a leleplezése. Én nagyon tisztelem azokat, akik tisztességesen Isten felé vezetik az embereket, azonban a szekták nem csupán az ateisták felé fordulnak, hanem a már vallásosak felé is. Gyalázzák az egyházat és ezzel a kamaszkorból kilépő kritikus szellemű fiatalt könnyen megnyerik, abban a pillanatban amikor sikerült rájuk telepedni, attól kezdve egy olyan idegzeti függésbe hozzák őket, amiből nagyon nehéz őket kiszabadítani. Eleinte a szabadságot hangoztatják – elnézést hogy ilyen hasonlatot hozok –, mint Rákosiék, mert ott is állandóan azt hallotta az ember: SZABADSÁG, de annál nagyobb elnyomás ebben az országban nemigen volt. Először a fiatalt a szülőtől szakítják el, hogy könnyebben befolyásolhassák, majd anyagilag teljesen kizsarolják, például az imént kaptam egy telefonhívást, egy szülő könyörgött, hogy mentsük ki a lányát a szekta karmaiból, azaz a Hit Gyülekezete befolyása alól. Nagyobb felvilágosításra lenne szükség ahhoz, hogy az emberek számára világossá váljék, ez nem vallás, hanem gazdasági tevékenység. Azokat a fiatalokat, akik szeretnének a szektákból az egyházba visszatérni, mindig szívesen fogadjuk vissza, hangsúlyozom fogadjuk és nem csábítjuk.

– Hogyan határozza meg az egyház feladatát a harmadik évezredben?

– Úgy gondolom, az egyház feladata ugyanaz a harmadik évezredben is, mint az ezt megelőző évszázadok során. Világnézetet adni az embereknek, a keresztény erkölcs megerősítése. A pénzőrülettel szemben nagyon fontos a humánumra épülő karitatív munka, önzetlen felebaráti szeretettel. A kereszténység nem köthető sem párthoz, sem országhoz, a keresztény szellem nemzetek feletti! Talán a harmadik évezredben kevesebb hibát követünk el, és még többet tudunk segíteni.

– Milyen segítséget nyújtott az egyház a kárpátaljai árvízkárosultaknak?

– Kétféle gyűjtést indítottunk el. Az egyházmegye valamennyi templomában adakoztak a hívek, ily módon több mint hatmillió forint gyűlt össze. Az egyházmegyei karitas szervezésében hat teherautóval ruhát, élelmiszert szállítottunk. Az akció célirányos volt, a helyi plébániákra szállítottuk a segélyt, hogy biztosan eljusson a rászorulókhoz. Természetes dolog, hogy ahol baj van, az egyház a maga eszközeivel megpróbál segíteni. Ez az egyház egyik fő feladata maradt a harmadik évezred küszöbén is.

Szűcs Péter